Stevan Mokranjac
1856-1914

Negotinban született kilencedik gyermekként. Gimnáziumi tanulmányait Negotinban, Zaječarban és Belgrádban végezte. Gimnazistaként hegedült, énekelt az egyházi kórusban, ahol karvezetőként is működött. Matematikai tanulmányait félbeszakította, amikor a Szerb államtól ösztöndíjat kapott zenei tanulmányok folytatására Münchenben, Rómában és Lipcsében.

Tanulmányainak befejeztével a Belgrádi dalegylet vezetését vette át és majd 30 évig állt az énekkar élén. A Dalegylet sokat vendégszerepelt külföldön: Olaszországban, Németországban, Törökországban, Oroszországban, Magyarországon és Bulgáriában.

Mokranjac kiváló szervezői készséggel rendelkezett. 1889-ben megalapította az első vonósnégyest, 1899-ben az első zeneiskolát Szerbiában és megszervezte a Dalegyletek Szövetségét és a Szerb Muzsikusok egyesületét.

Szerbiában, Macedóniában, Crna Gorában és Dalmáciában gyűjtötte a népdalokat. Ezekből 15 dalkoszorút írt, a Rukoveti-ket és a Tengermelléki dallamokat. A német romantikusok hatására írja meg balladáit: Tri junaka, Lem Edim. A XVI. századból fennmaradt dalok harmonizálását végzi a Kada mi se Radoslave és az I kliče devijka című daloknál. Jelentősebb gyermekkarra komponált alkotásai: Bolno čedo, Pazar živine, Vivak, Al’je lep, Oj, dodo, Oj na ledu. Scherzo jellegű kórusműve a Kecskepásztor. Jelentősek egyházi alkotásai: Aranyszájú Szent János liturgia, az Opelo, Heruvika, Njest svajt, Akatist Bogorodici, Vozbranoj.